Nagyon veszélyes

  - Marinette!

Semmi válasz

  - Marinette!

Még mindig semmi válasz

  - Kellj már fel édes kislányom, el akarsz késni?

A lány méltatlan pillantást vettet a plafonra. Már egy ideje fent van, de nem igazán akart megmozdulni. Az egész nyarat Chloé nélkül töltötte és legkisebb vágya volt vele találkozni. És ott van Adrien is..

„Mi van ha elfelejtett? Ha már nem akar hozzám szólni? MI VAN HA VAN VALAKIJE? VAGY AZ ÚJAK KÖZT MEGTALÁLJA A LEENDŐ MRS. AGRESTET???” – gondolatok ezrei cikáztak a fejébe. Végül fogott egy párnát, arcához nyomta és beleordított. Tikki felkelt mellőle.

  - Marinette! Ne gondold túl! Jó lesz ez az év! – finoman a lány takarójára telepedett. Kicsiny lábait illegette ide-oda.

  - Tikiii! Te mindig tudod, mi jár az eszembe. – a lány is immáron felült és szeretett barátjára nézett. – De akkor is...minden évben, ahogy közelít, az érettségi egyre jobban félek, hogy elveszíthetem. Főleg hogy jönnek más-más országokból. – hangja megtört volt. Kimászott az ágyból és a sarokban felállított tükréhez lépett. A nyár alatt nem barnult –inkább leégett-, de nem volt hulla sápadt. Arca kicsit pirospozsgás, szemei ugyanolyan ragyogóan kéken izzódtak. Megigazította immáron kicsivel hosszabb haját, két copfba fogta, utána felöltözött. Lement reggelizni.

  Édesanyja tipikus kínai reggelit csinált: rizskása, benne húsdarabkák. Igaz ezt korábban szokták enni, de a lány gyomra így is elég edzett ahhoz, hogy reggel 5-6 óra helyett 7-8-kor egyen. Természetes a reggeli alatt 2x öntötte ki a sót, és csupán 3x a teáját. Nincs mit tenni, egy nyár alatt senki sem lesz szerencsés. De a lány időközben elkezdte viccesnek találni a dolgokat és egyre kevesebbszer volt szomorú a miatt, ha véletlen felbukik valamiben; főleg hogy általában Adrien karjaiba köt ki.
  Legalábbis ez volt a nyár elején. De hogy mennyi és mi változott, azzal ő sem volt tisztában. Egyedül Alyaval meg Mylénel tartotta a kapcsolatot. No, meg persze Chat-al. Rengeteg akumát intéztek el ketten. A Volpinás esett óta jobban figyelnek egymásra és arra is ha esetleg valaki kiadja magát valami szuperhősnek. Ez szerencse még nem fordult elő. Főleg, hogy az öreg Mester kioktatta Marinettét: nála van a róka, valamint a darázs amulettje. Minden más hamisítvány.

  „- És nincsenek más amulettek? – kérdezte a lány és belekortyolt a zöld teájába, amit az öreg rakott elé. A kis figura felállt és gondterhelt pillantást vetett a lányra.

  - Voltaképpen van. Az is elveszett, mint a Moly bross. De mivel az is megkerült, idő kérdése, az mikor fog.

  - De hát annak nincs is helye a ládában! Ha jól számoltam csak 7 amulettnek van helye. Hogy lehet?

  - Azért nincs a ládában helye, mert ennek az amulettnek más a feladata. Eredetileg ő őrizte a ládát, ő választotta ki a hősöket. Mindegyik hőstől volt ereje, egyfajta Őrző volt.

  - És mi lett vele? – Nette hátrasimította egyik fürtjét idegesen.

  - A sötét útra lépett... – az öreg hangja elhalkult. – kb. 1500 éve. Összetűzésbe került az általa választott Hősökkel és elszakadt tőlük. Vagy hagyta őket, vagy keresztbetett neki. Viszont olyan is volt hogy segítette. –megállt egy festmény előtt. Egy kígyót ábrázolt. A kígyó egy fekete pillangót ölelt körbe; egyszerre fojtotta és ölelte. – A Zöld Anakonda, de egyes helyeken Gyilkos Pitonként ismerik. Megtestesíti a rosszat és a bűnt, mint Ádámnál és Évánál. De közben bölcs és jóságos. A mérgéből gyógyszert csinálnak, pár mesében forrasztófüvet adott a mesehősnek, hogy a szerelme sérülését elássa. Kettős jelentéssel bíró állat.

  - És...izé.... – a lány felállt és az öreg mellé állt. – Hogy érti, hogy minden hőstől volt ereje?

  - A saját képességei mellett voltak olyanok is, amivel felerősítette a Hősök erejét, és magáénak is tudhatott belőle egy keveset. Nurunál, akarom mondani, Hawk Moth-nál például több embert lenne képes több erővel felruházni, mindenfajta düh és méreg nélkül.  Önmagában csak életre kelti az élettelen tárgyakat. Plaggnál, vagyis Chat Noirnál, meg előidézheti az Egyiptomnál ismert 10 csapást és elpusztíthat mindent.

  - Azta... – Marinette szája tátva maradt. Az öreg bólintott.

  - Önmagában is elő tudja idézni, de csak egy emberen és nem halálos formában.

  - É..és nálam? – Nette magára mutatott. Tikki kiszállt a táskából.

  - Még nem tudni. Sohasem szorultam Raphill segítségére

  - Raphill?

  - Ő az Anakonda kwamija. – felelte az öreg. – És valóban. Ladybug eddig nem szorult az erejére ezért ki sem jöhetett nála, hogy önmagában mire képes vele. Viszont vigyázzatok Volpinánál. Minden illúzióját megeleveníti. Önmagában meg egyből meg is teremti. – visszatotyogott a párnájához. – Kérsz még teát?”

Nagyon veszélyes!

Marinette az iskola fele kezdte venni az irányt. Ezúttal nem akart elkésni. Főleg, hogy alig egy zebrányira volt az intézmény. Szerencsére most időben megérkezett. Alya már foglalta is a helyett maga mellett; pont Adrien mögött. Nette ezt egy megnyugvó mosollyal nyugtázta és körbenézett, hogy Chloé véletlenül sincs-e itt. De nem volt.

Álmodnék?

Leült és megölelte legkedvesebb barátnőjét. Amint túljutottak ezen, Alya darálni is kezdte a Ladybug „elképesztőenüberkirály” tetteit. A lány ezt egy mosollyal nyugtázta és az ajtót kezdte figyelni.

Hol van?

Nyílt is az ajtó, a lány szíve a torkában dobogott. De majd megállt is ott ahol van.

Nem Adrien lépett be. A fiú teljesen idegen volt –de a lánynak egészen ismerős is. Minden érzéke azt ordította, tartsa tőle a két lépés távolságot, de azért alaposan végigmérte.

  A srác bőre olyan fehér volt mint Nettének, de testalkatra teljesen hasonlított Adrienre, bár lehet kicsit izmosabb és magasabb volt, mint ő. Vállára bomló félhosszú fehér tincsei vége fekete árnyalatot vett fel (mint a Csábításból jelesben Lysandernek). De amik mégis idegességre adta okot azok a szemei voltak: Szürkészöld íriszeiben a pupillája enyhe ovális alakot vettek fel.

Mint egy kígyó

Fekete bőrdzsekit és szürke „Death is the beginning” feliratú pólót viselt, hozzá fekete szaggatott farmert és acélbetétes martenz bakancsot. Nyakában több medál is lógott, ujjain több gyűrű is sorjázott. Jobb kezén lehetett még egy furcsa karperecet látni:

Maga a karperec egy kígyó volt, majd az egész alkarra feltekeredett. A kígyó szeme zöld volt, és sugárzott belőle a jeges közöny.

Marinette megborzongott és nyelt egyet. Megrázta a fejét és visszamosolygott erőltetetten Alyára. Fél szemmel a fiút figyelte, aki elkapta ezt a tekintetét. Egy ideig nézte majd elindult felfele, elhaladva Nette mellett, Nath mellé ült, közvetlen a lány mögé. Ő csak nyelt egyet. A hátán végigfutott a borzongás.

Félek....